Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

Számomra úgy tűnik, az előző politikai rendszer a lelkekben okozta a legnagyobb károkat. Nálunk változatlanul mindenki ért mindenhez, mindenkinek véleménye van mindenről, ám ettől a „köz” véleménye még nem válik közvéleménnyé.
„Itt mindenki lop és lopakodik. Mert nemcsak az egyén keresi a gyenge pontokat, de a szolgáltatók sem különbek. Hogy lehet az, hogy mondjuk Ausztriában a villamosmegállóban kiírják, mikor áll meg ott a jármű, és az pontosan ott is van? És most gondoljunk a mi tömegközlekedésünkre! De az is ide tartozó példa, hogy immáron huszonéve rágjuk, mint a gittet, milyen össznépi csalás folyik a rokkantparkolással. Itt nem az hibázik, aki tilosban jár, hanem az, akit rajtakap a rendőr.
Ez a velünk élő kádárizmus, ez az a posvány, amiben még mindig dagonyázunk, ahelyett, hogy megpróbálnánk kilábalni belőle. Magunkat csapjuk be, mert mi vagyunk az egészségesek, mi vagyunk a sérültek, mi vagyunk a gyerekek és mi vagyunk az öregek. A mi szocializmusunk azért lehetett a legsikeresebb, mert a hatalom és a lakosság nálunk trükközött a legügyesebben. Aztán huszonöt éve véget ért a trükkök kora, csakhogy mintha ezt nem akarnánk tudomásul venni.”